“A tea számomra az öngondoskodás egyik legszebb formája. Minden tea egy élő tanító, amely a testünkön és érzékeinken keresztül ébreszt fel.”

Bemutatkozás

A teázás számomra az öngondoskodás és a lelassulás egyik legszebb formája. Azt tapasztalom, hogy a tea mindig visszahoz ide – a testbe, a lélekbe, a pillanatba. A teákban az érdekel leginkább, milyen tudatállapotokat, energiákat és lelki-testi tapasztalatokat képesek megnyitni – mintha mindegyiknek saját lelke és története lenne. Úgy érzem, a teázás is egy művészet: a kapcsolódás művészete. Amikor igazán jelen vagyunk, minden korty egy találkozás – önmagunkkal, egymással.

Balogh Fruzsina Lilla vagyok, teaszakértő, tervezőgrafikus és rajvizsgálati szaktanácsadó. A teázást és teaszertartást Chong An Sunim, az Eredeti Fény Zen Templom apátja ismertette meg velem. Kezdetben Esztergomban és a templomban tartottunk teaszertartásokat együtt. Majd megismerkedtem Pankotai Ágnes teamesterrel, aki mellet számos tapasztalatot kaptam, majd a Tea Akadémián ezt elméleti szinten is integráltam, mint teaszakértő. Ami eleinte egy kedves hobbi volt, mára mélyebb elköteleződéssé, életmóddá vált.

Vízió

A tea számomra a tudat növénye.

Egy olyan élő tanító és medicina, amely a testünkön és az érzékeinken keresztül ébreszt fel – finoman, mégis mélyen.

A különböző teák más-más tudatállapotokat hívnak elő: van, amelyik csendbe simít, más felemel, megnyit, vagy befelé vezet.

A teázás során ezek az állapotok összekapcsolnak bennünket a saját valódi minőségünkkel – az érzékeléssel, a befogadással, a lágysággal és belső erőforrásainkkal.

A közösségben megélt teaszertartás gyógyító tér, ahol a tea, mint növény és tudat, finoman összefonja a testet, a lelket és az egymásra hangolódást.

Célom, hogy egy biztonságos, elfogadó térben tudjunk együtt teázni.

A teaszertartás keretében különböző teákat kóstolunk, miközben a figyelmünket befelé fordítjuk.

Ahogy a tea megnyitja a mélyebb érzékelésünket, a csendből lassan megszületik a kapcsolódás – önmagunkhoz, egymáshoz és a jelen pillanathoz.

A név eredete

Sárkány tea – a termékeny esők legendája

A régi időkben, egy Hangzhou melletti hegyoldalban élt egy sárkány, aki az esőt irányította, és vele együtt a föld termékenységét is őrizte. Az emberek a száraz időszakokban a forráshoz jártak, amelyet ma Sárkánykútnak – Longjingnek neveznek, hogy a sárkánytól kérjenek áldást: vizet, esőt, és életet adó növekedést. Amikor a sárkány meghallotta a fohászaikat, elhozta a felhőket, és megöntözte a földeket – a teaültetvények újraéledtek, és a virágzó zöld tealevelek a bőség és megújulás szimbólumaivá váltak.

Ebben a történetben a sárkány nem a hatalom vagy harag lénye, hanem a bölcsesség és az éltető áramlás megtestesítője: az, aki összeköti az eget és a földet, az esőt és a magot, a szellem és az anyag világát. Ő az, aki az élet ciklikus természetét őrzi – a visszahúzódás, a pihenés, majd az újrakezdés szent ritmusát.

Ezért kapta a Sárkánytea nevet. Mert ahogy a sárkány esője táplálja a földet, úgy tápláljuk mi is magunk és egymás lelkét a teán keresztül.